2010. május 30., vasárnap

Rétes-dal gyereknapra…a fiókból!

Egy versike a fiók mélyéből….no nem az enyémből, hanem édasapáméból. Aki olykor fantasztikus sztorikat talált ki, amit hűvös balatoni délutánon, vagy egy közönséges hétköznap a panelban, barátaimmal tátott szájjal hallgatunk, aki olykor verseket is fabrikált, mint ez.

Most ezt a falatkát adom tovább lányomnak, aki éppúgy imád sütögetni, mint én, aki Attila papát csak a fényképekről ismeri és akinek az érkezését/létezését Attila papa, csak föntröl figyelhette…


Rétes-dal

Omlós, ikrás, mákosrétes
Szájban olvadó mézédes

Áldom a kezet, mely csinálta,
Amely reád cukrot szitált

Milyen ízek, milyen illat!
Mért nem rétes az a csillag!

Hej, ha rétes lenne ott fenn!
Elhordanám a zsebemben!

S még a morzsáját is –tudom –
Összeszedném a Tejúton…

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails