A baklavák földjén járva

Ez most ismétlés lesz; szeretném néhány kedvencemet a korábbi Marmalade-ról ide áthozni. Most Görögországé lesz a főszerep. Beszámoló 2008-ból!

Hogy őszinte legyek meglehetősen nehezemre esik a hideg, őszi, szorgos hétköznapokba visszarázódni, azok után, hogy pár napja jöttünk haza a Baklavák földjéről, vagyis Görögországból, egészen pontosan Rodoszról, ahol még javában dúl a kánikula, és olyan jól esett a pihenés!



Sikerült most úgy (késő) nyaralni, mint még eddig soha és megvalósíani a teljes nihil állapotát: pancsolás a tengerbe reggel és késő délután, délben pedig szieszta. Úgy látszik a 14 hónapos lányom a passzív pihenés elsajátítására is megtanított minket, Őegyébként mindig jóízűen durmult a tenger partján, majd fölébredve természetesnek vette a lubickolást.

(Tavaly télen a sütőtököt szerettette meg velünk. Amikor a hozzátáplálását a sütőtökkel elkezdtük, olyan jóízűen ette, hogy a Zuram és Jómagam, akik eddig leéltük az életünket annélkül, hogy a sütőtököt szeretnénk, kis hijján összevesztünk a  maradék falatokon és  hónapokon át rendszeresen vásároltuk és ettük, hogy kétszer harminc évnyit bepótoljunk belőle és elsirattuk a szezon végét; kész csoda, hogy be nem sárgultunk.)

Ebből adódóan a szigetből a fővárosán és népszerű üdülőelyén Falirakin kívül semmit sem láttunk. Mindegy legalább lesz miért egyszer visszamenni.

Gasztronómiai szempontból viszont kifejezetten csalódás volt Rodosz! Úgylátszik, hogy a 15 évnyi látogatások során most már tele ettem magam a görög konyhából!

Vártam a török konyha behatásait, de igazából a néhány unalomig evett görög specialitáson kívül, szinte semmi újat nem kaptam. Így hát ettük a csirke gyrost, a sertésszuvlakit, a bárány kebabot, muszakát, sztifádót, de most valahogy nem érintett meg a görög konyha csodálatos ízletes egyszerűsége.

Volt baklava, és csokis baklava is, meg fánk, amit „sugar rings”nek hívtak, de nagyon hiányoltam kedvencemet a galatobourekot, a friss halvast, vagy a szirupos diós piskótát.

Én szinte a görög konyhán nőttem fel, utazásaim során mindig tanultam valami újat; Krétán a zöld fűszerek változatos és bátrabb használatát, hogy locsoljak meg mindent citromlével a sült burgonyától kezdve a zöldségeken át a húsokig. Korfun meglestem a szirupos édességek titkát, hogy ebben a kategóriában nem csak a baklava, vagy a Kataifi létezik, és hogy borecetből milyen isteni szószokat, szaftokat lehet kreálni, a Peloponnészon a halak ízletes fűszerezését, és hogy a legjobb olívaolaj a testes, karakteres Kalamata (bocsánat az olasz rajongóktól).

Úgyhogy gasztronómiailag egy kicsit keserű szájízzel, de néhány doboz krétai kakukkfű mézzel és szamoszi likőrborral tértem haza.

szieszta: